1. A középkorban a föníciaiak, a görögök és a karthágóiak is felfedezték a Kanári-szigeteket, de eredeti neveiket a rómaiak adták: Nivaria (Tenerife), Canaria (Gran Canaria), Pluvialia (Lanzarote), Ombrion (La Palma), Planasia (Fuerteventura), Iunonia (El Hierro) és Capraria (La Gomera).

2. Tenerife a Kanári-szigetek legnagyobb és legnépesebb szigete. Fuerteventura területe nagyságát tekintve megelőzi Gran Canariát, ami a második legnépesebb sziget.

3. A középkorban, amikor az európaiak elkezdték felfedezni a Kanári-szigeteket, ez még a guanchék földje volt ez. A guanchék  ie. 1000 körül vagy valamivel korábban érkeztek a szigetekre, és leszármazottjaik a Szahara vidékén élő berbereknek.

4. A spanyol birodalomban a Kanári-szigetek fontos megálló volt az Amerikába vezető úton. A szigetek, főként Gran Canaria volt az utolsó “megálló” a hosszú út előtt. Ráadásul az itt uralkodó szél segítette a hajósokat az Atlanti-óceán átszelésében.

5. A kanári konyha egyik legjellegzetesebb étele a Mojo Canario (Moho), ami valójában két mártást takar. Az egyik zöld és a másik piros színű. A Mojo Verde zöldpaprikával, petrezselyemmel, olajjal, fokhagymával, ecettel, sóval és korianderrel készül. A Mojo Rojo-t, azaz a vörös mártást La Palma-i szárított pirospaprikából, fokhagymából, borecetből, olajból, sóból, köménymagból keverik ki. Ez utóbbit gyakran hússal szolgálják fel, míg a Mojo Verdét inkább a halakhoz tálalják. A csípős piros mártást mojo picónnak hívják. Ez a recept az alapja a kubai, a Puerto Rico-i és a venezuelai mojo-mártásoknak is.

Raáb Szilvia