Ajánlatkérés
Nagyjából a semmi közepén talál egy üres falut, Dél-Tenerifén. Az Abades mellett lévő épületek a II. világháború utáni időszak legnagyobb problémáját idézik: a leprát. Ezekben az években a sziget lakossága az északi részre koncentrálódott, így a megbetegedések is ott jelentkeztek. Hosszú évekig az elhunytakat Santa Cruz kikötőjének szélén a vízbe dobták, nehogy továbbfertőzenek. Az Antiguo Leprosario Abades nevet viselő helyet azonban sosem használták arra, amire tervezték, azonban az épületek ma is állnak.
Ha a déli autópályán Los Cristianos-Adeje felől észak felé, azaz Santa Cruz felé autózik, akkor egy nagy kereszttel megkoronázott épületet láthat a Villa de Arico és Abades falvakat jelző tábla után a jobb oldalon, szinte közvetlenül az óceánparton. Az ott élők remeteségnek hívják, de még sok tenerifei sem tudja, hogy összesen 34 épület áll a területen elhagyatottan.
Az 1940-es években Tenerife egyik legsúlyosabb egészségügyi problémája a lepra volt. Volt olyan év, amikor 197 beteg kapta el a fertőzést, akkoriban úgy gondolták, hogy a megoldás az érintettek elszigetelése olyan helyeken, ahol kedvező éghajlati viszonyok vannak, és amelyek messze vannak a sűrűn lakott településektől.
A II. világháború utáni időszakban, a Franco uralom kezdetén, egy újfajta gazdasági modellt vezettek be a Kanári-szigeteken: az úgynevezett Gazdasági Parancsnokságot, ami tulajdonképpen nem jelentett mást, minthogy a gazdaság katonai irányítás alá került. Az akkori vezetés kiemelten fontosnak tartotta a leprafalu felépítését. A terveket 1941-ben José Enrique Marrero Regalado építész készítette. A tenerifei születésű építész számos építészeti alkotás megálmodója a szigeten, ebből talán a legismertebbek a Nuestra Señora de África piac Santa Cruzban és a Candelaria Miasszonyunk bazilika.
A projekt kezdetén több különálló szakaszban gondolkodtak, ahol nemenként elkülönítették volna a betegeket, de jutott volna önálló épület a gyógyultak részére is. A területen étkezők, szolgálatok, kórház, rekreációs helyiségek és lakrészek lettek volna, valamint templom és iskola is. Marrero Regalado építész új-kanári-szigeteki stílusban, díszes és monumentális megjelenést tervezett. A legfeltűnőbb a hatalmas kereszt, amellyel a templomot megkoronázták. Ez nem véletlen, hiszen a Franco diktatúrában hatalmas szerepet kapott a vallás.
A munkálatok megkezdődtek, pár épületet be is fejeztek, másokat pedig félbehagytak, mert a ’40-es években megjelentek az első hatékony gyógymódok a lepra ellen és a kezelés része volt a saját otthonban való gyógyulás is.
Video forrása: El Sanatorio de Arico – Abades – Tenerife from Jose Cruz on Vimeo.
Épp ezért az abades-i leprafaluban soha nem lakott beteg, félbehagyták az épitkezést. Az 1960-as években még a itt tartották a kötelezi iskolai hadgyakorlatokat.
2002-ben a Honvédelmi Minisztérium eladta a területet, ahova egy olasz befektető egy olyan turisztikai komplexumot álmodott meg, ahol két golfpálya és mintegy 3 000 szállodai férőhely épülne. 2003-ban azonban a kormány változtatott a turisztikai beruházások engedélyezésének menetén és nagyjából lehetetlenné tette a projekt kivitelezését.
Az elmúlt években főként bulihelyként vált ismerté a területet, ahol nem csak eseti bulikat szerveznek, de painballozni is sokan járnak ide. Ugyancsak sok fotós fedezte fel az épületeket, divatfotókat, extravagáns művészi fotókat készítenek itt.
Raáb Szilvia
ViaSale Travel, a Kanári-szigetek specialistája
