Kalandor típus vagyok, és az utazás az egyik legfontosabb dolog az életemben. Egy ideje azonban megváltoztak a szokásaim, és bármennyire is vágyom az ismeretlen izgalmára, a felfedezés bizsergető érzésére, az utazásaimat már nem magamnak szervezem, hanem rábízom a profikra. Nyomós okom van erre, és meg is mondom, hogy mik ezek.

1. Ők ismerik a helyet igazán

Mostanában minden dolog közül a legfontosabb számomra az idő, és ezért ott takarékoskodom vele, ahol csak lehet. Ha például magamnak szervezek meg egy külföldi utat, akkor utána kell járnom, hogy voltaképpen mi is az a hely, ahova megyek.  Természetesen óriási élvezet egy utazás megtervezése, és szívesen böngészem, tanulgatom, hogy egy-egy úti célnak mik a látnivalói, mi a története, hol vannak az érdekességei és különlegességei. Ám mindez sok időbe kerül. Az utóbbi években ezért inkább meghagyom a profiknak, hogy vezessenek, és ők tárják fel előttem a hely csodáit. Azt vettem észre, hogy könnyebb megérteni és befogadni az új dolgokat úgy, ha van egy kalauz, egy hozzáértő szakember, aki a mélyebb összefüggéseket is feltárva magyarázza el, hogy mit látok. Gazdagabbak és értékesebbek kulturális szempontból azóta az utazásaim, hogy vezetőre bízom magam.

2. Kikapcsolhatok, mert mindent elintéznek helyettem

A kaland és a felfedezés izgalma az utazás sava borsa. Ugyanakkor gyakran nem azért pakolom meg a gurulóst, hogy kalandot keressek, hanem azért, hogy kikapcsolódjak, és magam mögött hagyjam a stresszt, a mindennapok fárasztó, idegölő rutinját, amelyben állandóan, feszült figyelemmel kell megfelelnem. Jó, ha néha van valaki, aki gondoskodik az emberről, és biztosítja róla, hogy megfelelő kezekben van, és levesz minden terhet a válláról. Egy szervezett útnál ezt megkapom, hiszen mindent elintéznek helyettem, és azzal törődnek, hogy a lehető legteljesebben kikapcsolhassak és ellazulhassak.

3. Csalódás kizárva – megkapom, amiért fizettem

Tudom, sokan most azonnal felemlegetik azokat az eseteket a múltból, amikor egy-egy utazási iroda cserben hagyta az ügyfeleit – például kint „felejtette őket” néhány extra napra, vagy amikor a szállás meg sem közelítette azt a színvonalat, amit előzetesen ígértek, a programoknak pedig a fele sem teljesült. Talán a szerencsémnek köszönhetem, de én soha nem kerültem ilyen helyzetbe az elmúlt 10 évben. Az is lehet, hogy nem csak a szerencsén múlt, hanem azon is, hogy körültekintően választottam utazási irodát, és ha egy cég bevált, akkor ott törzsvendég lettem, ahol azután már szinte barátként, de legalábbis kiemelt ügyfélként kezeltek.

Fontos dolog az is, hogy mindig más és más az aktuális igényem egy úttal szemben: van, hogy egyszerűen csak fel akarom tölteni az akkumlátoraimat és pihenni akarok a lehető legnyugodtabb környezetben, máskor pedig kifejezetten „akciói dús”, kalandos utakra vágyom, és az is megesik, hogy kulturális értelemben tartalmas utazást szeretnék tenni. Ha egyedül választok ehhez egy addig ismeretlen úti célt, szállást és programot, akkor benne van a kockázat, hogy nem kapom meg, amire vágyom. Egy profi utazásszervezőnek viszont mindig van a tarsolyában olyan megoldás, amire nekem szükségem van.

4. Nem vagyok magamra utalva

Sok váratlan helyzetbe keveredtem már utazásaim során, és nem mindegyikre emlékszem szívesen. Előfordult például, hogy egy totális félreértés miatt egy mexikói kisváros rendőrségének zárkájában töltöttem egy éjszakát, és nem volt senki, akitől gyorsan segítséget kaphattam volna. Igencsak aggasztó helyzet volt, és mondhatom, egyáltalán nem ilyen kalandokra áhítozom. Utazási irodával viszont hasonló bonyodalmaim soha nem voltak, és ha történt is valami probléma, mindig számíthattam rá, hogy kihúznak a csávából. Nagyon megnyugtató az a tudat, hogy a háttérben mindig van valaki, aki segíteni fog, ha leadom a vészjeleket: „Huston, van egy kis probléma…”

5. Takarékosabb

Mára a legfőbb hobbim lett az utazás. Mint a legtöbb hobbi, ez is költséges, és ha nem jól tervezek meg egy utat, akkor kisebb vagyonokba kerülhetnek a tévedéseim. A privát utazások egyik legkellemetlenebb velejárója számomra az, hogy mindig ott a nyugtalanító érzés tudat alatt, hogy vajon nem futok-e a ki a pénzemből, és nem jön-e valami olyan helyzet, ami váratlan kiadásokat hoz magával, én pedig ott állok, több ezer kilométerre otthonról egy fitying nélkül. Persze mindig van ilyen célra elkülönített összeg nálam, de sosem lehet tudni, hogy mi vár rám a következő utcasarkon befordulva. Igencsak felszabadító dolog, hogy a szervezett utaknál ilyen ügyek miatt nem kell aggódnom, és csupán azzal kell törődjek, hogy a zsebpénzemet jól beosszam.  Őszintén mondom, hogy a pénzzel kapcsolatos izgalmakra és stressze a legkevésbé sem vágyom egy utazás során, és boldog vagyok, hogy ezt a terhet az iroda leveszi a vállamról.

Forrás: NLCafé